Virágok szlovák
írónők tiszteletére

Minél idősebb az ember, annál jobban megérti azokat a dolgokat, amelyeket gyerekként soha nem tudott felfogni. Néhány művet, gondolatot vagy mások tetteinek megértését meg kell érni. Sajnos a felnőttkorban nincs idő visszatérni ahhoz, amit gyerekként az iskolákban tanultunk. Minden nap elillan, a napok ismétlődnek, és gyakran nincs időnk megállni és elmélyedni azokban a gondolatokban, amelyek formálhatnák minket. Ha felnőtt fejjel olvassuk el sok írónő életrajzát, akiket és műveiket gyerekként nehezen jegyeztünk meg, hirtelen rájövünk, és megértjük. Hirtelen látjuk a tanárnő lelkes pillanatait, aki szenvedéllyel idézte fel a regényrészleteket. Hirtelen megértjük, és tudjuk, hogy ha van egy tanárunk, aki szereti a munkáját, képes megtanítani a gyerekeket beleérezni a felnőttek világába. Nem kell feltétlenül megérteniük, elég, ha bele tudják élni magukat. Minél előbb tanuljuk meg az empátiát mások iránt, annál kevésbé leszünk önzők. A történetek a legjobb eszközök, hogy beleéljük magunkat mások életébe. Minél jobban van megírva egy történet, annál több embert érint. És minél jobb tanárunk van az iskolában, aki lelkesedést ébreszt bennünk, annál hamarabb jutnak el hozzánk ezek a történetek.

Ezért éreztük szükségét, hogy létrehozzunk valamit, ami ünnepli ezeknek a történeteknek az alkotóit és egyben hordozóit is. Mert minél inkább fejlődünk társadalmilag, annál fontosabbak lesznek azok az emberek, akik a legérzékenyebb időszakban motiválnak és gazdagítanak tudással.

Három kis sorozatot hoztunk létre ismert írónőink tiszteletére, tanulmányoztuk a szülőfalujuk viseleteinek mintáit, és természetesen három csodálatos tanárnőn fotóztuk le őket, akiket éppen Önök ajánlottak számunkra.

„Az írói pályához szükség van egy adag fantáziára, időre, jó tollra, papírra és legalább egy kicsit olvasható írásra.” – jegyezte meg humorral a rövid prózákat és terjedelmes regényeket, sőt az első női regényt a szlovák irodalomban író szerző – Terézia Vansová

A „Virágok Terézia Vansová számára” ékszerek a szülőfalujának, Zvolenská Slatina viseletmintái ihlették.

A sorozatot a tanárnő, Šárka fotózta, akit Önök ajánlottak nekünk.

„Šárka Šicková, aki nagyon sok időt szentel a gyerekeknek a munkaidején túl is. Trenčínben tanít az 5. alapiskolában. Kedves, áldozatkész, mosolygós, vicces és ügyes, szabadidejében a gyerekeket kreatív tevékenységre is tanítja, ezért hiszem, hogy az ő kezei alatt egy új ékszerész is felnőhet. Önkéntes munkát is végez, főz és ételt oszt hajléktalanoknak. Ő a megfelelő példa a jövő generációk számára, és a legszebb mosolya van az ékszerek bemutatásához.”

„Viera nem ment férjhez, jött a szerelem is, olyan, amilyet maga kívánt. A szerelem félelmetes volt, mint egy vihar, rettenetes, mint egy áradat, pusztító, mint a tűz. Elvette az arcáról a rózsákat, a homlok simaságát, a test fiatalságát – mert méltatlanhoz került. A szél elállt, a vihar elcsendesedett, a tűz kialudt, és most Viera meséket ír és – szolgálja a nemzetet.” Az önéletrajzi kisregényében, „Mindent a nemzetért”, Božena Slančíková-Timrava Viera néven szerepel.

A „Virágok Božena Slančíková-Timrava számára” ékszerek a szülőfalujának, Polichno viseletmintái ihlették.

A sorozatot a tanárnő, Lucia fotózta, akit Önök ajánlottak nekünk.

„Lucia Bašistová – ZŠ Dostojevského, Poprad. Minden gyerekhez szeretettel közelít, mintha az ő gyermeke lenne. Folyamatosan dolgozik magán, kurzusokat végez, segédeszközöket készít a gyerekeknek, igyekszik motiválni őket a tudás szeretetére, nem a magolásra. Nem tesz különbséget, mindig a legjobbat keresi a gyerekben, és támogatja, hogy fejlődhessen abban, amiben a legjobb. A gyerekek imádják, és mindig készítenek neki valamit örömmel, szívből.”

„A szerény mosoly az emberi arc legszebb természetes ékszere.” – írónő Ľudmila Podjavorinská

A szerény mosolyt mi gyönyörű ékszerekkel egészítjük ki, a „Virágok Ľudmila Podjavorinská számára” sorozattal, amelyet a szülőfalujának, Bzince pod Javorinou viseletmintái ihlettek.

A sorozatot a tanárnő, Mária fotózta, akit Önök ajánlottak nekünk.

„Mária Pavlovičová tanárnő. Csodálatos ember, szeretetteljes kezek, a gyerekeket a népi kultúrára vezeti szokásokkal, zenével, harmonikázik, gyerekeknek ruhát varr, táncokat tanít. Süteményeket süt, második anyjuk a gyerekeknek, amíg a saját szüleik dolgoznak és a gyerekek az iskolában vannak. Mária Pavlovičová tanárnő csodálatos, már 4. éve vezeti gyermekeinket, és nagyon fogunk sírni, amikor jövőre már nem ő fogja őket tanítani. Remek, a gyerekek iránt nagy érdeklődést mutat, és messze túlmutat a kötelező tanítás keretein. Minden díjat megérdemel.”