ISTENNŐ
Hűvös, de igazságos Morena, gyönyörű Lada,
Mokoša anyja. A szláv istennőket ma már nem nagyon érzékeljük,
de dédnagymamáink számára közeli és bensőséges volt.
Bízni lehetett bennük, kérték a tanácsukat, konzultáltak velük.
Az istennők mindenütt jelen voltak. Meghatározták és irányították elődeink mindennapi életét, az évszakok váltakozását
és az élethez szükséges mezőgazdasági ciklusokat.
Úgy tűnik, ma ezek az istennők valahová eltűntek.
Nem érzékeljük őket. Nem emlékszünk rájuk.
Eltűnhet-e valami, ami születésünktől a halálunkig kísért minket, évtizedeken át, ezer éveken keresztül? Nem, a szláv istennők itt vannak, csak valamivel kevésbé feltűnőek. Ez nem jelenti azt, hogy csak mesékben, skanzenekben vagy népzenei fesztiválokon rejtőznek. Átalakultak archetipikus lényekké, amelyeket közös tudatalattinkban hordozunk.
Fölénk tekintenek, vagy bennünk vannak, még ha nem is tudatosul bennünk? Ahogy megismerjük szláv istennőink tulajdonságait, rájövünk, hogy mindannyiunkban van egy darabka mindegyikből. Az istennők inspirálnak, energiát adnak, motiválnak a jobb teljesítményre. Nem számít, hogy rák elleni gyógyszert keresünk, karmesterként, hárfásként, antropológusként dolgozunk, vagy vegán blogot vezetünk.
