Cookie Consent by Free Privacy Policy Generator

Boldogasszony ágya

Őseink a múltban a legkülönfélébb babonákban
és rituálékban hittek. Mindennek megvolt
a maga rendje és oka, és ez a gyermek világra
hozatalakor és a gyermekágyi időszakban sem
volt másképp. Az egyik legerősebb rituálé
a kismama és az újszülött elhelyezése volt
6 hétre a szoba sarkába az ún. sátorlepedő mögé.

A sátorlepedő elválasztotta a szobának azt a sarkát, amelyet a frissen szült anyának és gyermekének tartottak fenn a gyermekágy idejére. Többnyire hímzett vagy díszített volt. Ha nem így volt, egy piros szalagot tűztek fel rá. Ebben a sarokban feküdt a kismama a család többi tagjától elkülönítve, és minden idejét újszülött gyermekének szentelte. A többiek ellátták őt élelemmel, gondoskodtak a szükségleteiről.

Ő nem léphetett ki a lepedő mögül. A lepedő mögé csak bizonyos személyes mehettek. Először csak a szülőbába, később a nőrokonok, de férfi vagy a többi testvér sohasem. A boldogasszony ágya intimitást és nyugalmat biztosított, és megvédte őket a fertőzéstől és a gonosz erőktől. A sátorlepedőt hímzés díszítette, szinte minden esetben kakas vagy stilizált kismadár jelképével, amely a gonosz erőktől vagy igézéstől védett, és mindig párban, egymással szemben volt hímezve. Nem hiányozhatott róla a szeretetet jelképező tulipán és szív sem. A virágok, levelek és termések a növekedést és a termékenységet jelképezték.