Boldogasszony ágya
Őseink a múltban különböző babonákban és rituálékban hittek. Mindennek megvolt a rendje és az oka, és ez nem volt másként a gyermek világra hozásánál és a gyermekágy idején sem. Az egyik legerősebb rituálé az volt, hogy az anyát és a frissen született gyermeket 6 hétre a sarokba helyezték a sarokvászon mögé.
A sarokvászon elválasztotta a szoba sarkát, amely az anyának és a csecsemőnek volt fenntartva a gyermekágy idejére. Legtöbbször hímzett vagy díszített volt. Ha nem volt az, piros szalagot tűztek rá. Ebben a sarokban az anya a többi családtól elválasztva feküdt az ágyon, és semmi mással nem foglalkozott, csak a frissen született gyermekével. Az ételt a vászonhoz vitték, és gondoskodtak minden szükségletéről.
A sarokvászon mögött lévő nő nem léphetett ki. A vászon mögé csak kiválasztott emberek mehettek. Eleinte csak a bába, később a rokonság nőtagjai, de soha férfi vagy a többi testvér. A sarokvászon biztosította az intimitást és a nyugalmat, védett a fertőzéstől és a gonosz erőktől. A sarokvászon hímzéssel volt díszítve, majdnem mindig rajta volt a kakas vagy egy stilizált madárka szimbóluma, amely a gonosz erőktől vagy átoktól védett, és mindig párban, egymással szemben volt hímezve. Ugyanúgy nem hiányozhatott a tulipán és a szív, mint a szeretet szimbólumai. A virágok, levelek és gyümölcsök a növekedést és a termékenységet jelképezték.
